A teremben a kicsik nagy rácsodálkozással, a nagyobbak az ismerem, és újra itt lehetek gondolataival foglalják el helyüket. Az előadás során lelkesednek, együtt éreznek a szereplőkkel, végül csillogó szemekkel, boldog tapssal köszönnek el a művészektől és bábfiguráktól. A vissza úton sokat beszélgetnek, és hogy ne felejtsék élményeiket, beszélgetőkörben feleleveníthetik, ábrázolásukban megjeleníthetik azokat.

Az Állat és Növénykert látogatásának hagyománya kicsit másképp kezdődött. Óvodánknak volt egy nagyon szép pálmája, amely sajnos kinőtte az épület nyújtotta magasságot. Nevelőtestületünk felajánlotta a növényt a Pálmaháznak. Köszönetük jeléért éves bérlettel ajándékozták meg intézményünket. Így kezdődött el egy új hagyomány megteremtése. Azóta igaz ugyan hogy a bérletet már szülői segítséggel vásároljuk, de igyekszünk megteremteni a lehetőségét, hogy minden csoport eljuthasson akár többször is az Állatkertbe.

A gyerekek már várják ezt a számunkra szinte megunhatatlan programot. Képesek minden alkalommal újat és ismerős állatokat egyaránt nagy örömmel felfedezni. 

Egy-egy ilyen kirándulás után hetekig beszélnek, rajzolnak, mesélnek élményeikről. Ezek a kedves visszaemlékezések és a csillogó szemek biztosítanak bennünket arról, hogy a gyerekek jól érzik magukat, és érdemes folytatni, őrizni ezeket a programokat.